Használati javaslat

A Lélekgyógyító meditációban az elfogadás, az odatartozás és a szeretetteljes kapcsolódás képeivel dolgozol. Arra adsz magadnak időt, hogy figyelmet és törődést fogadj be, majd saját értékeidre, képességeidre is ráhangolódj. Akkor is használhatod, ha egyszerűen megpihenésre és önmagad felé fordulásra vágysz.

Válassz nyugodt helyet, ahol zavartalanul követheted a hanganyagot, és utána is marad néhány perced. Ülve vagy fekve helyezkedj el kényelmesen. A kezedet akkor tedd a mellkasodra, ha ez jólesik; bármelyik kezedet használhatod. Vezetés és folyamatos figyelmet igénylő tevékenység közben ne hallgasd.

A szülőkkel kapcsolatos jeleneteket a saját történetedhez és határaidhoz igazítsd. Ha ezek fájdalmasak, vagy a szüleid alakját nehéz felidézned, választhatsz másik támogató személyt, egy képzeletbeli gondoskodó alakot, vagy kihagyhatod ezt a részt. Az ölelés és az érintés elképzelését is ahhoz igazítsd, ami számodra elfogadható.

A befogadó szertartás ebben a gyakorlatban tudatosan elképzelt jelenet. A képzeleti élmény nem bizonyítja, mi történt újszülöttkorodban. A jelenet követéséhez a múltadról alkotott tudásodat és a szüleiddel szembeni határaidat is megtarthatod.

A szeretetről szóló mondatokat a saját tempódban kövesd. Ha valamelyik túl távol áll attól, amit jelenleg érzel, használhatsz közelebb álló megfogalmazást: „Most gyakorlom, hogy türelmesebben forduljak magamhoz.” Annyi közelségnek és elfogadásnak adj helyet, amennyi most jólesik.

Meghatottságot, örömöt, szomorúságot vagy hiányérzetet is tapasztalhatsz. Figyeld meg, mi jelenik meg benned. A csendesebb, semlegesebb élmény is érvényes tapasztalat. Az átélés erősségéből ne minősítsd a gyakorlásodat, és a kellemetlenséget se kezeld olyan feladatként, amelyen mindenképpen át kell jutnod.

A légzésed maradjon kényelmes. A mélyebb lélegzeteket erőltetés nélkül kövesd, a levegő benntartását elhagyhatod. Ha a képek kevésbé jelennek meg benned, figyelhetsz a szavakra és az általuk keltett érzésekre. A fényt és a „zsenialitásod fényét” képzeleti jelképként kövesd.

Első alkalommal egy nyugodtabb napot válassz. Utána figyeld meg, hogyan érzed magad közvetlenül a gyakorlást követően és később is. Ha megnyugtató számodra, heti néhány alkalommal visszatérhetsz hozzá. A következő alkalom időpontját a saját tapasztalataidhoz igazítsd.

Ha elárasztanak az érzések, pánikot érzel, vagy nehéz a jelenben maradnod, állítsd meg a felvételt. Nyisd ki a szemed, nézz körül, nevezd meg, hol vagy, és érezd meg a talpad vagy a hátad támaszát. Ha a gyakorlat ismételten felzaklat, a folytatás előtt kérj pszichológusi segítséget.

A végén kövesd a visszatérést, vagy a csendes pihenés után önállóan zárd le a gyakorlatot. Mozgasd meg a kezedet és a lábadat, nyisd ki a szemed, és fokozatosan térj vissza a teendőidhez. Felkelés előtt várd meg, amíg teljesen ébernek és stabilnak érzed magad.

Ha szeretnéd, utána jegyezd fel, melyik mondat vagy kép esett jól, és melyik volt nehéz. Saját erősségeidre is visszatérhetsz: melyik képességednek adnál több helyet, és mi lenne ehhez egy apró, megtehető lépés?