Használati javaslat

A Kapcsolatainkért meditációban egy számodra fontos kapcsolathoz fűződő érzéseidre figyelsz. A gyakorlat lehetőséget ad arra, hogy megértsd, mi fáj, mire van szükséged, és hogyan szeretnél továbblépni. A kapcsolat rendezéséhez a másik ember együttműködésére és a hétköznapokban megtett lépésekre is szükség lehet.

Válassz nyugodt helyet, ahol a hanganyag teljes ideje alatt zavartalanul magadra figyelhetsz. Ülve vagy fekve helyezkedj el kényelmesen. A kezedet akkor tedd a mellkasodra, ha ez jólesik; bármelyik kezedet használhatod. Vezetés és folyamatos figyelmet igénylő tevékenység közben ne hallgasd.

Egy alkalommal egy személyt vagy egy konkrét kapcsolati helyzetet válassz. Elsőre egy kevésbé megterhelő helyzettel kezdj. A saját tempódban haladj, és bármelyik résznél megállíthatod a felvételt.

Nevezd meg, amit valóban érzel: például haragot, szomorúságot, hiányt vagy csalódottságot. Figyeld meg azt is, hogyan jelenik meg mindez a testedben. Az érzés megnevezése után megkérdezheted magadtól: „Mi fáj ebben a helyzetben? Mire lenne most szükségem? Milyen határt szeretnék képviselni?”

A belső szentélyt, a fényburkot és a segítő alakokat képzeleti jelképként kövesd. Olyan helyet és távolságot képzelj el, amely számodra megnyugtató. A másik személyt külön fényburokban is tarthatod. Amit közben tapasztalsz, a saját belső élményed; ebből a másik tényleges érzéseit nem ismerheted meg.

A szülőkre utaló kérdéseknél maradj a saját tapasztalataidnál. Ha valóban felismersz egy korábbi helyzethez hasonló érzést, ezt megfigyelheted. Ha ilyen összefüggés nem jelenik meg, folytasd a jelenlegi kapcsolatodra figyelve. A felbukkanó képekből önmagukban nem állapítható meg egy múltbeli esemény megtörténte.

Az elengedésről szóló mondatok közül azokat ismételd, amelyekkel most azonosulni tudsz. Ha még nem állsz készen az elengedésre, mondhatod ezt is: „Most szeretném jobban érteni, mi fáj, és mire van szükségem.” A megbocsátás lehetőség; te döntöd el, szeretnél-e ebbe az irányba haladni.

A megbocsátás mellett is fenntarthatod a határaidat, és dönthetsz a távolságtartás mellett. A belső megkönnyebbülés nem kötelez kapcsolatfelvételre vagy kibékülésre. Bántalmazó vagy fenyegető kapcsolatban a biztonságod és a külső segítség az első; a meditáció ezek helyét nem veheti át.

A légzésed végig maradjon kényelmes. A mélyebb lélegzeteket erőltetés nélkül kövesd, a levegő benntartását elhagyhatod. Ha pánikot érzel vagy nehéz a jelenben maradnod, állítsd meg a hanganyagot, nyisd ki a szemed, nézz körül, és érezd meg a tested támaszát. Ismételt felzaklatottság esetén kérj pszichológusi segítséget.

A végén figyeld meg, hogyan viszonyulsz most a felidézett személyhez vagy helyzethez. A változatlan érzés is megfigyelés; az elengedésnek időt adhatsz. Ha a gyakorlás jólesik, heti néhány alkalommal visszatérhetsz hozzá. A következő alkalmat ahhoz igazítsd, hogyan érzed magad közben és utána.

A visszatérés után mozgasd át a kezedet és a lábadat, majd fokozatosan térj vissza a teendőidhez. Később átgondolhatod, mi lenne egy megtehető lépés: egy kérés megfogalmazása, egy határ kimondása, segítségkérés vagy a távolság megtartása. A döntésnél a kapcsolat tényleges történéseit is vedd figyelembe.