Használati javaslat

Az Önismeret mesterfokon a testi érzetek és az azokra adott érzelmi reakcióid megfigyeléséhez vezet. Arra hívlak, hogy észrevedd: mit érzel a testedben, és milyen érzést vált ki belőled az, amit tapasztalsz. Így azt is megfigyelheted, hogyan viszonyulsz önmagadhoz, amikor valami kellemeset vagy kellemetlent érzékelsz.

Válassz nyugodt helyet, ahol a hanganyag teljes ideje alatt zavartalanul magadra figyelhetsz. Helyezkedj el kényelmesen, ülve vagy fekve. Ha fekve könnyen elalszol, próbáld ki megtámasztott háttal, ülve. Vezetés közben és folyamatos figyelmet igénylő tevékenység mellett ne használd.

Ha a testérzetek megfigyelése még szokatlan számodra, először az Önismereti relaxációval ismerkedj. Amikor már könnyebben követed a figyelmeddel a testedet, ezzel a gyakorlattal továbbhaladhatsz. Kezdésként heti néhány alkalmat válassz. Ha jólesik, naponta is visszatérhetsz hozzá, reggel, napközben vagy este.

Az egyes testtájékokon engedd, hogy az a rész kerüljön a figyelmed középpontjába, amelyet éppen a leginkább érzékelsz. Először nevezd meg a testi érzetet. Például: „Feszes a vállam.” Ezután figyeld meg, hogyan érint ez téged: „Bosszant, hogy ilyen feszes.” A kettőt külön-külön is tudatosíthatod magadban.

Lehet, hogy egy érzet megnyugtat, kellemetlen számodra, vagy éppen közömbösen érint. Azt is észreveheted, ha azonnal meg szeretnéd változtatni. Maradj annál, amit valóban tapasztalsz. Ha nem tudod pontosan megnevezni az érzésedet, egyelőre annyit is mondhatsz magadban: „Valami kellemetlenséget érzek.” Ha pedig semmi különöset nem érzékelsz, azt is elfogadhatod.

A felbukkanó gondolatokat, emlékeket is megfigyelheted. Egy testi érzetből önmagában nem következik, mi okozta, vagy milyen múltbeli eseményhez kapcsolódik. Gyakorlás közben adj időt a megfigyelésnek; a lehetséges összefüggéseket később is átgondolhatod. Ha elkalandozol, térj vissza oda, ahol a vezetés éppen tart.

A légzésed végig maradjon kényelmes. A mélyebb lélegzeteket erőltetés nélkül kövesd, a levegő benntartását elhagyhatod. Bármikor visszatérhetsz a természetes légzésedhez. A belső mosolyt jóindulatú, türelmes odafordulásként keresd magadban. A feszültség oldódásának is adj időt.

Ha valamelyik terület megfigyelése túl kellemetlen, haladj tovább, vagy figyelj a talpad és a talaj érintkezésére. Erősödő szorongás vagy szédülés esetén állítsd meg a hanganyagot, nyisd ki a szemed, nézz körül, és lélegezz természetesen. Ha a gyakorlás ismételten felzaklat, a folytatás előtt kérj szakmai segítséget.

A végén maradj még egy-két percig nyugalomban, majd mozgasd át a kezedet, a lábadat, és a saját tempódban térj vissza a teendőidhez. Ha szeretnéd, jegyezd fel: mit éreztél a testedben, milyen érzést váltott ki belőled, és hogyan változott mindez a gyakorlás során.

A hétköznapokban is felteheted magadnak ezt a két kérdést: „Mit érzek most a testemben?” és „Hogyan érint engem az, amit érzek?” Az önismeretedhez az is hozzátartozik, hogyan bánsz magaddal abban, amit éppen átélsz.